Írhatnám, hogy "nem gondoltam volna hogy..", de nem ezt írom.
11 éve, amikor betévedtem az első szempillás képzésre, volt bennem egy nagyon jó érzés. Egy megmagyarázhatatlan, és ritka érzés. Nem tudhattam hogy minek nézek elébe, de motoszkált bennem valami. Miközben az első modellemen gyakoroltam, az egyik pillanatban felnéztem, és megláttam magamat egy tükörben. Először láttam magamat akkor vállalkozónak, egy önálló valakinek, aki képes megteremteni azt, amit kigondol.
A szempillaépítés, mint szakma, akkor még nem létezett, csak egy kis kiegészítő szolgáltatás volt kozmetikusoknak. Eleinte nem létezett a D ív, nem létezett pillasampon, nem létezett volume technika, de normális volume csipeszt is évekbe telt később keríteni. Figyelemmel kísérhettem a szakma kialakulását az elejétől fogva, és ezt öröm volt végigasszisztálni. Volt lehetőségem részt venni az első szakmai versenyeken, majd később a párizsi világversenyen is dobogóra kerülni.
2016-ban saját oktatási programot és tananyagot rittyentettem a semmiből, ugyanis nekünk akkor még nem prezentáltak ilyesmit képzéseken, amit le lehetett volna másolni. A tananyagok összeállítását mindig nagyon élveztem, kiskorom óta érkedekelt a tanítás, talán mert anyukám pedagógus :)
Szeretek érthetően fogalmazni, kategorizálni, definiálni dolgokat, és a tanulóimnak logikát is tanítani, előre betanult mű szabályok helyett.
Mindezt aránylag kétlakiként műveltem, és már olasz nyelven, ugyanis 2012-ben Rómába költöztem az olasz páromhoz. Kint a kozmetikus tanulmányaim mellett folyamatosan szempillát építettem, több mint 100 fős vendégkört igyekeztem kiszolgálni minden hónapban. Hozzám nőtt a csipesz heti 6 nap, reggeltől estig, megspékelve ezt később a hétvégi oktatásokkal. Nem unatkoztam, de fiatal koromnak köszönhetően még szépen bírtam ezt az ütemet is.
Telt múlt az idő, és 2019-ben Budapesten egy ügyvédi irodában találtam magam, cégalapítási papírokat kitöltvén. Még jó, hogy előre nem tudhatjuk hogy egyes dolgok mivel járnak, mert akkor sosem mernénk belekezdeni. Szerencsére én sem tudtam, így teljes mellbedobással firkantottam az aláírásomat a papírokra.
2020-ban egy jó kis világjárvánnyal kezdtük, de kiderült hogy a pillásokon még ez sem kezdhet ki :D
2021-ben már javában ment a biznisz, rengetegen megszerettétek a Paradise Visage termékeket, így folyamatosan dolgoztam a fejlesztéseken, és a készletbeszerzésen. Örömmel töltött el, és tölt el a mai napig hogy a márka színvonala elismerésre került, hiszen rengeteg szuper tehetséges pillás kollegina választja termékeinket minden nap.
2022-től szárnyaim alá vettem az InLei márkát is, hiszen ismerve az alapítót, Tatiana-t, tudtam hogy a brand által képviselt értékeket szívből, és teljes erőbedobással tudom képviselni itthon. Az InLei Hungary kapott egy teljesen saját webshopot, hogy a Paradise Visage márkától külön tudjuk kezelni ezt a termékcsaládot.
Hálás köszönet Dórinak is, az asszisztensemnek, aki azóta a jobbkezem lett :)
Idén visszaköltöztünk Budapestre, hiszen itt összpontosul a munkám nagy része, és szerencsére a párom is nagyon szívesen veszi ezt a kalandot :)
Nem volt mindig könnyű, sőt sokszor teljesen megoldhatatlannak tűnő feladatok elé kerültem, olyan területeken is amik a pillás szakmától már egészen távol esnek, azonban szépen lassan ezt is megszoktam. Már nem telik el úgy nap, hogy ne kellene valamit megoldani, vagy újragondolni.
Mostmár felismerem azt az érzést, amit aznap, az első csipeszfogásom alkalmával éreztem. Szerencsére mostmár minden napomat ezzel az érzéssel tölthetem. Aki érezte már az tudja miről beszélek: jókor lenni, a jó helyen.
Köszönöm minden vásárlónknak a bizalmat, és támogatást, nélkületek ez mind nem jöhetett volna létre! <3
Ez a cikk álljon itt a könyvelőm, Hédi emlékére is, akivel annak idején szintén jókor voltam jó helyen. Hédit elvesztettük a rákkal való küzdelemben idén augusztusban. Remélem sok jó bizniszbe fogtak az angyalok is, és van mit könyvelni odafennt. Köszönöm a folyamatos támogatásodat, biztatásodat!